Ma, amikor minden mobiltelefon olyan kamerával van ellátva, amilyen 10 évvel ezelőtt még felső kategóriás fényképezőgépekben sem volt, egészen új lehetőségekre nyit kaput. Bárki bármi érdekeset vagy szépet lát, csak előveszi a mobilját a zsebéből vagy a táskájából, és máris lőheti az élesebbnél élesebb (vagy éppen gyengébbnél gyengébb) képeket az adott látványról. Emellett egyre több a beépített funkció, filter, amikkel két koppintással csinálhatunk egy kevésbé jól sikerült fotóból is olyat, ami régebben csak hosszas utómunkát követően volt előállítható. De ez tényleg azt jelenti, hogy bárki képes tényleg JÓ képeket készíteni, vagy továbbra is van valamilyen határ az “Instagram huszárok” és a valós, profi fotósok között?
Ha valaki abszolúte laikus, akkor talán van némi esélye, hogy nem tud különbséget tenni egy lelkes amatőr és egy valóban hozzáértő által készített fotó között. Azonban olyanok, akiknek van egy minimális rálátása a dolgokra, azok rögtön meg fogják tudni állapítani, hogy egy kép tényleg szakértelemmel és szándékkal készült-e, vagy csak egy jobban sikerült nyaralási fotó. A mélység-élesség, a kontrasztok, a fények, a kompozíció – ezek mind-mind olyan dolgok, amikre egy átlag ember nem figyelne, egy képzett fotós viszont akár egy órát is rászán, hogy beállítsa. Már ha van rá ideje, például egy stúdiófotózás alkalmával, mert egy természetfotósnak sokszor gyorsan kell reagálnia a pillanat adta lehetőségre. És ha már itt tartunk: sokan valószínűleg nem is tudják, de egy-egy díjnyertes természetfotó mögött akár több napnyi várakozás és türelmet próbáló rejtőzködés, beolvadás előzi meg. Azonban az elismerés néha megéri a földön csúszás-mászást, rejtőzködést.
De akár egy városi fotósnak is sokszor napokig kell kóborolnia ahhoz, hogy megtalálja azt a bizonyos témát, azt a részletet, ami megihleti, és amit végül lencsevégre kap. Egy-egy kiállítás mögött a legtöbbször hónapok vagy akár évek szorgos és kitartó munkája lapulhat, és ezt páran nem értékelik kellőképpen. Mert egy tárlaton végig lehet szaladni felületesen, negyed óra alatt is, vagy megpróbálhatjuk beleélni magunkat a fotók hangulatába, az általuk teremtett atmoszférába, sőt, akár a hozzájuk mellékelt történeteket is elolvashatjuk.
Habár a fotóművészet egy elismert irányzat, szakma, azért mégis sokszor alulértékelt így, hogy bárkinek lehetősége van sziper-szuper optikával ellátott telefont vagy közép-felső kategóriás, tükörreflexes kamerát venni, aki megengedheti magának anyagilag. Ettől függetlenül azok, akiket tényleg érdekel, minden további nélkül kitanulhatják a fotózás csínját-bínját akár egyetemi szinten is. Ám ehhez komoly ambíció és kitartás szükséges. És, akárcsak a képzőművészeteknél, ez sem az az út, amin járva gyorsan lehet óriási népszerűségre szert tenni – avagy ehhez hatalmas szerencse kell. Mindenesetre érdemesebb a mesterek által készített fotókat nagyobb tisztelettel megnézni, kicsit a kép mögé tekinteni, és megérteni, hogy miért pont ez a bizonyos darab lett az, amelyik a címlapra, kiállításra, keretbe került.